Még mindig digitális oktatás❓💻 I Vagy inkább újra?🤔
A kicsiknek szerintem az a legrosszabb, hogy nem lesz alkalmuk azt megélni, milyen is minden áldott nap iskolába járni, a tanító nénikkel lenni, és velük tanulni. Ha belegondolunk, a legfurcsább az, hogy a 6-7 éves gyerekek azt hihetik, hogy ilyen az iskola! Hol anyával, hol meg a suliban.
Újra karanténban? Megint digitális oktatás?
A minap rábukkantam Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus cikkére, aki a 2020 tavaszán váratlanul ránk törő pandémia miatti oktatásról beszélt, s cikkében arról ír, milyen hatással volt és van ez az oktatásunk egészére, továbbá hogyan alkalmazkodtak a pedagógusok, és hogyan a szülők, na és hogyan a gyerekek. Kinek volt jó a változás, és kinek nem? Annál is inkább érdekes volt számomra ez az írás, mert az én életem gyökerestől felfordult az elmúlt másfél évben, ami a pandémia hatására történt. Engedjétek meg, hogy ide két bekezdést a cikkből, s ha kíváncsiak vagytok rá, olvassátok el!❗ Megéri ❗
„Kiemelten nagy vesztes a fejlődés és tanulás terén a 6–8 éves generáció. Őket is bátran nevezhetjük COVID-generációnak, ahogy ez a tizenévesekre is nagyon illik a fent leírtak kapcsán.”
„Egyrészt az első osztályos gyerekeknek a második félév gyakorlatilag kiesett. Nagy elmaradással indultak a második osztályba, ahol ismét sok helyen alig-alig lehetett tanítani, majd megint jött a karantén. Másrészt az éppen az óvodából iskolába kerülő gyerekek szintén nagy hátrányt szenvedtek, mert az óvoda utolsó félévében nem kapták meg azt a fejlesztést, ami az iskolára való felkészítésben a legmeghatározóbb. Így kerültek be az első osztályba, ahol ismét csak a felemás kaotikus tanítási helyzetben kellett volna behozniuk a lemaradást, majd karanténba kerültek.”
Hát igen! Nem könnyű ez senkinek, s ahogy látom a szülői csoportokban, nem is lett könnyebb mostanra sem. Az első osztályba járó gyerekek elkezdték az iskolát, tanultak néhány betűt, majd jött itt is, ott is újra az otthoni tanulás anyával, apával, testvérrel. A kicsiknek szerintem az a legrosszabb, hogy nem lesz alkalmuk azt megélni, milyen is minden áldott nap iskolába járni, a tanító nénikkel lenni, és velük tanulni. Ha belegondolunk, a legfurcsább az, hogy a 6-7 éves gyerekek azt hihetik, hogy ilyen az iskola! Hol anyával, hol meg a suliban. Persze ez nagy baj, hiszen az iskolai rutin, a tanulás, a napirend nem tud így kialakulni, s ezzel sajnos együtt jár, hogy nem is lehet annyit adni a gyerekeknek, mint amit a jelenléti oktatásban kapnának. Ráadásul az iskoláról kialakult gondolataik is tévesek lehetnek. És akkor még nem is beszéltem az otthon maradó szülőkről, akik tanulnak a gyerekkel, s dolgoznának is. De hogyan mindent egyszerre?
S hogy miért is kezdtem el ma írni? Azért, mert egyre több szülő keres meg mostanság, hogy tudnék-e segíteni a tanulásban, mert szeretnének dolgozni, s nem tudnak a gyerekkel foglalkozni, tanulni. Gyakorlásról nem is beszélve!
Visszagondoltam a „régi” tanításra, hagyományos jelenléti oktatásra, ami biztos nem volt mindig tökéletes, de ÉN tanítottam, s a szülőknek csak a gyakorlás maradt, vagy a játék, és játszótér. Ezt ki-ki maga dönthette el!😊 S mivel imádok tanítani, és még jobban szeretem az ovisokat, elsősöket, ezért ötvözöm a játékaimban az „élő” tanítást az interaktív feladatokkal. Ezt azért is szeretem kiváltképp, mert így nem folyton a szülői utasításokra hallgatnak, vagy nem hallgatnak (😀) a gyerekek, hanem a tanító néni szavaira. Itt az is érdekes lehet egy szülő számára, hogy vajon képes-e odafigyelni egy számára idegen hangra, vagy nem. Képes-e az elsősünk a feladatvégzésre, vagy elkalandozik? Szívesen dolgozik, vagy inkább felállna már?
Nos, igaz, hogy én a jelenléti oktatást júniusban befejeztem, de a gondolataim folyton a gyerekek körül járnak. Mindig azon töröm a fejem / néha még bevásárlás közben is 😀/, hogy milyen feladatokkal segíthetném a gyerekeket és bizony Titeket, szülőket is abban, hogy képesek legyenek az elsősök az önálló munkára, de közben élményszerű tanítás is legyen egyben. Úgy állítom össze a feladatokat, hogy minimális felnőtt segítségre legyen szükség, ami segíthet abban, hogy ne Nektek kelljen tanítani, csupán felügyelni, segíteni.
Fogjatok hát bátran a feladatokhoz! Biztos vagyok benne /és 100 % -ig/ , hogy nem fogtok csalódni, ráadásul a gyerekek imádni fogják! Akik használják, már tudják, hogy igazat mondok!🤗
Szeretettel: Andi néni
